Szikoráné Kovács Eszter: Sergélyes földrajzi nevei
A község nevekben élő hagyománya
Az 1993-ban megjelent kiadvány Szikoráné Kovács Eszter nyelvész munkája, kinek édesapja Seregélyesről származik.
Az anyagot helyi lakosok adatközléseiből állította főként össze, melyet 1974 nyarán gyűjtött, 1976-ban pedig pontosított. Ez még kiegészült többek között a Szent István Múzeum, a Fejér Megyei Levéltár és a seregélyesi református egyház anyagaival is. A könyvben a földrajzi nevek vizsgálatán kívül olvashatunk a község történetéről, természeti viszonyairól, s fényképeket is láthatunk egyes épületeiről.
Forrás: Szioráné Kovács Edit: Seregélyes földrajzi nevei, Seregélyes 1993.
Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt 
A népszokások Fejér megyében
Fejér megye népszokáskincsét ismerhetjük meg a könyvből. A seregélyesi adatközlőktől a karácsonyi ünnepkörrel kapcsolatban többek között a Luca-napi alakoskodókról, a kulcspuskás fiúkról, az „ablakozó gyerekeknek” nevezett karácsonyi köszöntőkről, a betlehemesekről, a János és István-napi köszöntőt járó két muzsikus csoportról gyűjtöttek adatokat.
Az óév utolsó napjával kapcsolatban megtudhattuk, hogy a szolgalegények nagyon várták a szilvesztert, hiszen akkor változtathattak helyet, szegődhettek máshová. A hajadon lányok viszont azért várták ezt a napot, mert a településen is éltek a különböző szilveszteri férjjósló szokások (gombócfőzés, pogácsasütés, álom), amikből kiderült, ki lesz a jövendőbelijük. Az év utolsó, valamint első napján főzött ételekről is olvashatunk a könyvben, melyek kivétel nélkül disznóból készültek, hiszen úgy tartották, „a tyúk hátrarúgja a szerencsét, a disznó pedig előretúrja.”
Víkeresztkor a vízszentelés és házszentelés a katolikus vallásúak hagyománya volt.
A farsangi mulattság végén Seregélyesen is elsiratták a bőgőt, s tuskót kötöttek annak a lánynak a konyhaajtókilincsére, aki a farsangban nem ment férjhez. Húshagyókedden maskarába öltözött legények, a tikverőzők járták a falut, akik összeszedték a házaknál az aznapi tojásokat a tyúkólakból. Akikkel az utcán találkoztak, azokat bekormozták.
Forrás: https://mek.oszk.hu/08400/08490/pdf/szepnap1.pdf
Hirn László: „Fejérmegyei Fejek”
„Fejérvármegye tíz évvel Trianon után”
Hirn László szerkesztette 1929-ben A Magyar városok, vármegyék társadalmi emlékalbuma sorozat IV. kötetét, melyben életrajzokat olvashatunk Fejér vármegye egyházi, hivatali, társadalmi, tudományos és közgazdasági életének akkori vezető egyéniségeiről.
Seregélyesről bemutatásra kerül:
Gróf Hadik János: felsőházi tag, v.b.t.t.
Ruhr Mihály: főjegyző
székelykeresztúri Székely László: református lelkész
Dr. Berger Fülöp: községi állatorvos
Dr. Medák Ernő: egyetemes orvostudor
Krinitzky Pál: gyógyszerész
Izsák János: a református elemi iskola vezető tanítója
A szerző az előszavában kiemeli, hogy az elmúlt időszak szomorú lapjai a nemzet történetének, viszont reménykedik a pozitív folytatásban, amit így 92 év távlatából már tudjuk, hogy nem valósult meg.
„De mintha oszlanának már a magyar égről a nehéz, sötét fellegek, hogy napsugárfény aranyozza be a sokat szenvedett lelkeket. Mintha ezeréves történetünk igazolná multunkat, mintha nem volna már beláthatatlan távol az az idő, amikor testvér ismét felleli a testvért, gyermek édesapja sírjára borulhat és a bánatos özvegy újra éltető, szabad magyar levegőt szívhat. Mert mi, akik itt élünk a csonka haza határain belül és várjuk az eljövendő szebb kort, ép oly jól tudjuk, mint a Trianon-szabta gyászos határokon túl élő véreink : ..Extra Hungáriám non est vita!..”
Forrás: http://mtda.hu/books/hirn_laszlo_fejermegyei_fejekWDL.pdf